A sebészi beavatkozás jelentősége
A nőgyógyászati daganatokra fokozottan igaz, hogy az első műtét meghatározza a beteg további sorsát, gyógyulását. Egyértelműen kimutatott, hogy a sebész személye a legfontosabb prognosztikai tényező a beteg gyógyulását illetően.
A rosszindulatú betegségeket a daganatok nagysága, kiterjedtsége alapján stádiumokba soroljuk. Minél alacsonyabb stádiumról beszélünk, annál jobb a gyógyulási arány és fordítva, minél előrehaladottabb a betegség, annál kisebb a gyógyulási esély. A betegség először a kiindulási szervet érinti, majd a környező szervekre ráterjed, áttéteket ad távolabbi helyekre, szervekbe. Ezért olyan fontos a korai felismerés, a szűrővizsgálatokon való megjelenés.
A műtét előtt vérvizsgálat, képalkotó vizsgálatok ( UH, mellkas RTG, CT, MRI, PET CT), endoszkopos vizsgálatok elvégzése szükséges. Ezek eredménye alapján a betegség kiterjedését, a környező szervekhez való viszonyát térképezzük fel, hogy a betegséget stádiumozni tudjuk és meghatározhassuk a pontos terápiás tervet. Minden stádium más kezelést igényel, olyat, ami a beteg legjobb gyógyulási esélyét jelenti. A szövettani típus, a stádium, valamint a beteg általános állapota alapján állítjuk fel a műtéti tervet. Az operációt követően sugár- vagy kemoterápiás kezelés válhat szükségessé.
Minden beteg esetében személyre szabott terápiát kell alkalmazni. Ezt a daganat szövettani típusa, a betegség kiterjedése, a beteg általános állapota, a sebészi beavatkozást követő szövettani vizsgálat eredménye határozza meg.
Az operáció egyik célja a betegség kiterjedésének pontos meghatározása, a másik a daganatmentes állapot elérése. Ezáltal a sugárkezelés és a kemoterápia hatásossága is javul. A műtéttel eltávolítjuk a daganatos szervet, a daganat terjedési útvonalait, azokat a területek, ahová a tumor áttétet adhat, eltávolítjuk az áttéteteket, valamint minden daganatra gyanús területet. Mindezt a környező szervek épségének és funkciójának lehetőség szerinti megőrzésével kell elvégezni. Célunk, hogy a hasüregben műtét után szemmel látható daganat ne maradjon! Ekkor a legjobb a betegek gyógyulása. Igy tudjuk biztositani a pontos, mindenre kiterjedő szövettani vizsgálatot, ez határozza meg a betegre szabott műtét utáni kezelést. A műtét utáni szövettani vizsgálat – az eltávolított szervek és szövetek vizsgálata – patológiai stádiumot ad, ami a betegség kiterjedésének szövettani vizsgálattal történő meghatározását jelenti. Ez szabja meg a műtét utáni kezelés szükségességét, annak fajtáját, helyét, dózisát és mennyiségét.
Ha a sebészi beavatkozás nem teljes, akkor az információk a betegségről hiányosak lesznek. Ennek következtében a műtét utáni terápiás terv sem állítható fel pontosan. A beteg vagy nem kapja meg a megfelelő kezelést, vagy feleslegesen kap olyat, ami nem lenne szükséges. Ebből az következik, hogy a beteg gyógyulási esélye, életminősége nagymértékben romlik vagy olyan szövődményektől szenved, amit feleslegesen idéztek elő. A beteg nem gyógyul meg és élete hosszú évekkel rövidül meg. Ezért is van kiemelkedő szerepe az első műtétnek a beteg gyógyulását illetően!
Ezeknél a műtéteknél teljesen más operációs technikákat kell alkalmazni, más képzettséget kíván, mint amit a rutin nőgyógyászati műtétek igényelnek. Jártasnak kell lenni a nőgyógyászati, urológiai, érsebészeti, bélsebészeti szakterületekben. Ismerni kell a tumorok biológiai viselkedését – ami tumorok szerint eltérő -, kemoterápiára és sugárterápiára való érzékenységüket, azok gyógyítási lehetőségeit. Ezek birtokában lehet és kell műtét közben döntést hozni a sebészi beavatkozás megtervezéséről, a műtét kivitelezéséről, kiterjesztéséről összhangba hozva azt a beteg terhelhetőségével.
Ezért fontos, hogy a beteget ki operálja. Ezért határozza meg a műtét a beteg gyógyulását. Ezért fontos, hogy a beteg olyan sebészt válasszon, aki ennek a szakterületnek a specialistája, aki naprakész elméleti ismeretekkel, nagyon komoly sebészi tudással és gyakorlattal rendelkezik.
Ezért a sebész személye a legfontosabb prognosztikai tényező a beteg gyógyulásában.