A petefészekrák

Évente 1300-1400 új esetet diagnosztizálunk  és ebből 700-800 beteget veszítünk el. Kialakulásának pontos okát nem ismerjük. Gyakoribb nem szült nőkön,  azokon, akiket meddőségük  miatt  petefészek  stimulációs terápiával kezeltek. A hormonpótlás szerepe is igazolódott. Genetikai tényezők is befolyásolják.  A familiáris petefészekrák az összes eset 5%-át teszi ki. Gyakori BRCA 1-2 gén mutációt hordozó nőkben,  valamint Lynch –syndroma  II –ben, amikor vastagbélrák, petefészekrák, emlőrák és méhtestrák előfordulásának halmozódása figyelhető meg. Védelmet jelentenek azok az állapotok, amikor a petefészkek működése tartósan felfüggesztett állapotba kerül (terhesség, szoptatás, tartós fogamzásgátló tabletta szedése).

A petefészekráknak  hatásos szűrővizsgálata nincs. Legjobb eredménye  az UH-nak van Ca 125 tumormarker vizsgálattal.

Specifikus tünetet nem okoz, ami oka lehet annak, hogy az esetek 70%-a előrehaladott állapotban kerül felismerésre. Sokáig növekedhet észrevétlenül,  hasi diszkomfort érzést okozhat, ami több más betegségnek is lehet a tünete.  A betegség kísérőjeként előfordulhatnak vizelési panaszok, puffadás, fogyás, lábdagadás, haskörfogat növekedés vagy trombózis. Terjedése többféle úton történik. Ráterjedhet a környező szervekre ( hólyag, végbél, méh stb.) A leváló sejtek a  hashártyán megtapadhatnak, terjedhet a nyirokutakon át a kismedencei, a hasi főverőér melletti nyirokcsomóláncba és  távoli áttétet adhat a véráram útján tüdőbe, mellhártyába, májba. Petefészek-daganatnak a  gyanúja esetén is kezelni kell a beteget. A kivizsgálás során vérvizsgálatot, tumormarker vizsgálatot, képalkotó  –  UH, CT, MR, PET CT – , endoszkópos vizsgálatokat szükséges végezni, a beteg általános, belgyógyászati  állapotának felmérésével együtt.  Az eredmények alapján határozzuk meg a betegség kiterjedtségét, a beteg műtéti teherbíró képességét és állítjuk fel a terápiás tervet.  Igazolni kell szövettanilag, hogy petefészekrákról van szó. Ez többféle úton történhet,  de leggyakrabban műtétet kell végezni. Amennyiben a műtét közben elvégzett szövettani vizsgálat rosszindulatúságot igazol, kiterjesztett operációra  van szükség.

A műtét a kezelés alapja, a beteg gyógyulásának meghatározója! A petefészekrák sebészetének alapelve, hogy minden tumort el kell távolítani  a hasüregből. A beteg gyógyulása akkor a legjobb, ha a hasüregben szemmel látható daganat nem marad. Minél nagyobb daganat mennyiség marad vissza,  a gyógyulás annál rosszabb.

Ha a beteg még szülni szeretne, megtartható a méhe és a nem daganatos  petefészke,  de csak szigorú feltételek alapján. Csak korai stádiumban – amikor csak az egyik oldali petefészekben található a tumoros folyamat – ,valamint ha a műtét alatt elvégzett szövettani vizsgálat nem mutat daganatos terjedést más területeken.  A bélfodrot és a nyirokcsomó hálózatot ebben az esetben is el kell távolítani és több helyről a hashártya felszínéről mintát kell venni vizsgálatra. Ez a műtét tehát csak akkor végezhető el, ha szövettanilag igazoltuk azt, hogy a daganat nem terjedt túl az egyik oldali petefészken. 

Nagyobb kiterjedésű daganat esetén és a ha a beteg már túl van a gyermekvállaláson, kiterjesztett műtétet kell végezni. Ennek során az összes érintett szervet eltávolítjuk úgy, hogy az életfontosságú szervek további működése biztosított legyen. Eltávolításra kerül a méh a daganatos petefészkekkel. El kell távolítani a daganat lehetséges terjedési útvonalait, a bélfodrot, a kismedencei és a fő hasi verő- és visszér melletti nyirokcsomó hálózatot. A cél az, hogy a hasüregben ne maradjon szemmel  látható tumoros terület. Ezért szükség lehet arra, hogy bélszakaszt, lépet, a rekeszizmon lévő tumort ,a májon/ban lévő tumort  vagy a hashártyát is eltávolítsuk.

A műtét felvázolásából is látható, hogy ez a beavatkozás nemcsak egyszerűen a méh és a petefészkek eltávolítását jelenti.
Nem rutin nőgyógyászati feladat!
A nyirokcsomólánc eltávolítása és a műtét további részei is speciális beavatkozást jelentenek. Ezeket a betegeket  ebben járatos szakembernek kell operálni, hogy a teljes műtét elvégzésével gyógyulásuk biztosított legyen!

A műtétet követő szövettani lelet határozza meg a beteg további terápiáját.  Ez kemoterápiás kezelést jelent. Sugárterápia csak ritka esetekben jöhet szóba.

A terápiás beavatkozások és kezelések után a beteg rendszeres kontrollvizsgálatára van szükség, melynek fontos eleme a klinikai vizsgálat, a vérvétel, a vérből kimutatható tumormarker (CA 125) mennyiségének kimutatása, valamint képalkotó eljárással készített vizsgálatok  leleteinek elemzése.