A méhnyakrák leggyakrabban 35-65 éves korban fordul elő. Megjelenhet későbbi életkorban is, de egyre gyakoribb az előfordulása 35 éves kor előtt.
Kialakulásában egyértelmű szerepe van a HPV vírusoknak ( HPV 16, 18, 31, 33, 45), melyek a tumorok 90%-ában kimutathatóak. Szerepet tulajdonítanak a herpes vírusnak, a dohányzásnak. Gyakrabban fordul elő a fogamzásgátló tablettát szedő nőknél, valamint azoknál, akik szexuális partnerüket gyakrabban váltogatják.
Az invazív rák rákmegelőző állapotokból fejlődik ki. Ezek általában tünetmentesek, a diagnózisukat felállítani csak rákszűréssel és kolposzkópos vizsgálattal lehet. Ezért van óriási jelentősége a rendszeres nőgyógyászati szűrővizsgálatnak, mert a kiszűrt rákmegelőző állapotok kezelése teljes gyógyulást eredményez.
A méhnyakrák korai stádiumban ritkán ad tüneteket. Később vérzést, folyást okoz. Alhasi, deréktáji fájdalom jelentkezhet, széklet és vizelet ürülés jelenhet meg a hüvelyen keresztül. Megnagyobbodott nyirokcsomót tapinthatunk a lágyékcsatornában vagy a nyakon, ami a folyamat előrehaladott volta mellett szól. A méhnyakban növekedve közvetlenül ráterjed a hüvelyre, méhtestre, annak kötő- és támasztószöveteire. Elsősorban a nyirokutakon terjed, áttétet adva a kismedencei, majd a hasi aorta melletti nyirokcsomóláncba. A véráram útján távoli metastasist képezhet a tüdőben, csontokban, májban és az agyban.
Kóros cytológiai eredmény vagy rendellenes kolposzkopos lelet esetén diagnosztikus beavatkozást kell végezni. Ilyenkor a méhnyakból kúpkimetszést végzünk. Ezt nevezzük konizációnak. Ennek szövettani feldolgozása adja a pontos diagnózist, ami meghatározza a további terápiát. Amikor a méhnyaktumor kolposzkóppal egyértelmű, a tumorból szövettani mintavételt végzünk. Amennyiben ez méhnyakrákot igazol, további vizsgálatok (laboratóriumi, CT, MR) szükségesek. A jelenleg legpontosabb vizsgálati módszerrel: a PET CT –vel térképezzük fel a daganat kiterjedését. Ennek eredményével és a beteg klinikai vizsgálatával tudjuk a legpontosabban meghatározni a betegség stádiumát és beteg további terápiáját.
A műtét a korai esetekben a kezelés alapját képezi, amit laparoszkópiával vagy nyitott hasi műtéttel végzek. Ennek kiterjesztése stádiumfüggő. Kezdeti esetekben elegendő lehet a konizáció. Amennyiben a betegnek gyermekvállalási szándéka van, ez a választandó megoldás; amennyiben már nincs, a méh eltávolítása jöhet szóba. A betegség további előrehaladásakor a műtétet ki kell terjeszteni. Az operáció egyik célja a betegség kitejedésének pontos meghatározása, a másik a daganatmentes állapot elérése. Eltávolítjuk a daganatos szervet, a méhet, a daganat terjedési útvonalaival, azokat a területek, ahová a tumor áttétet adhat, a méh támasztó és kötőszöveteit. Eltávolítjuk a kismedencei, szükség esetén a hasi verőér – aorta – melletti nyirokcsomóláncot. Ezt nevezzük Wertheim műtétnek. A petefészkekbe történő áttétképződés nagyon ritka, ezért azok megtartása lehetséges. Olyan esetekben, amikor a beteg szülni szeretne és a daganat tulajdonságai ezt megengedik, speciális műtétet végzünk, amivel a beteg további teherbeesésének, szülésének lehetőségét megtartjuk. Ez a méhmegtartó Wertheim műtét. Ekkor eltávolítjuk a tumoros méhnyakat, támasztó- és kötőszöveteit, a kismedencei nyirokcsomóláncot megőrizve a petefészkeket, a méhtestet ,azok érellátásával. Ezt követően a méhtestet visszavarrjuk a hüvelyre. A műtét utáni szövettani vizsgálati eredmény határozza meg a beteg további terápiájának szükségességét.
Amennyiben a daganat előrehaladottabb, kemoterápiával kombinált sugárterápia vagy a kemoterápia az alkalmazandó kezelés.
A műtét felválzolásából is látható, hogy ez a beavatkozás nemcsak a méh eltávolítását jelenti.
Nem rutin nőgyógyászati feladat!
A nyirokcsomólánc eltávolítása is speciális beavatkozást jelent. Ezeket a betegeket ebben járatos szakembernek kell operálni, hogy gyógyulásuk biztosított legyen!